Workshopok a humánus orvoslásról.

Bővebb információk a workshop menüpontban.

FacebookTwitterGoogle BookmarksLinkedin

Nagyon szuper csapat van ott

Két hetet töltöttünk születés után a Honvéd kórházban, a PIC-en. Minden etetésnél jelen lehettek az anyukák, akik idővel (és ha mód volt rá) már maguk etették a csöppségeket. Apukák is jöhettek, naponta kétszer. Nagyon szuper csapat van ott, nagyon sokat segítettek nekünk a nővérek, és sokat tanultam tőluk.

Bővebben...

A gyerek érdeke mindenek felett

Úgy alakult, hogy harmadik  gyermekem révén elég sokszor kerülünk kapcsolatba az egészségüggyel. Mégis inkább pozitívak a tapasztalataim. Ez talán annak is köszönhető, hogy az első kettőt is sokáig szoptattam és már nemigen adódik olyan helyzet, ami új vagy zavarba ejtő lenne. A zsúfolt váró, neves professzor nem akadály!

Bővebben...

A gyerekemért én vagyok felelős!

Az én történetem – azt gondolom – abból a szempontból érdekes, illetve, hogyan tud a rossz információ kórházi tartózkodáshoz vezetni, és hogyan tudnak a kórházi körülmények, protokollok egy jó szoptatási gyakorlatot tönkretenni.

Bővebben...

...mint ketrecbe zárt oroszlán...

Nekem már cseperedőben a gyerekeim, 9, 12, 14 évesek. Az évek során, főleg kisebb-nagyobb balesetek után kerültek kórházba. Soha nem hagytam őket magukra, még rövid időre sem. Vittem az összetekert matracomat, és természetesen tisztelettel, de határozottan értem el, hogy mellettük lehessek.

Bővebben...

Hónapokig kísértettek ezek a jelenetek

Olyan jó lett volna, ha engem kompetens anyukának tekintettek volna. Olyan jó lett volna, ha nem tettek volna felelőssé a babám állapota miatt. Olyan jó lett volna, ha valaki emberként kezelt volna minket. Olyan jó lett volna, ha a babám apukája is több időt tölthetett volna velünk. Olyan jó lett volna, ha nem haraggal és megvetéssel beszélnek hozzánk.

Bővebben...

Ez itt nem börtön

2012. Egy budapesti kórház. Otthonszülést terveztünk, ami sajnos korai burokrepedés, mekóniumos magzatvíz miatt nem valósulhatott meg. A körzeti (váci) kórházat nem mertük megkockáztatni, így mentünk a régi, "jól bevált" helyre. Tudtam, hogy nem maradok egy napot sem. Az volt a taktika, hogy előbb vizsgálják meg a babát, és ha mindent rendbe találnak, akkor előhozakodunk a tervünkkel. (Előbb nem akartunk, féltünk, hogy hazudnak valami problémát, amit - laikusok lévén - úgysem tudunk ellenőrizni. Nem mondom, hogy nem volt kemény menet, de hazajöttük.

Bővebben...

Biztos csak "pszichológiából" mondta

 Amikor egy hétfő reggelen teljesen váratlanul, problémamentes várandóságot követően a 34. hét végén elment a magzatvizem, felhívtam a nőgyógyászomat, akihez már nyolc éve jártam rendszeresen. Annyit mondott, hogy menjek be a kórházba, de ő nem jön. Bementem a kórházba, ahol félóra folyosón ácsorgás után kaptam a vajúdószobában egy ágyat, és egy injekciót (tüdőérlelő szteroidot), feltettek CTG-re, megvizsgáltak, és hívtak egy mentőt, ami átvitt egy kórházba, ahol tudják a koraszülöttet fogadni.  
Itt született meg a lányom, természetes úton, 2200 grammal, 51 centisen, 9/10-es APGAR-ral. Csak azért tették a hasamra egy másodpercre, mert édesanyám, aki a szülésen mellettem volt, rájuk kiabált, utána elvitték, és inkubátorba tették. Kb. két óra múlva, amikor engem kerekes székkel betoltak hozzá a PIC-re, annyit mondtak csak, hogy légzési nehézség miatt a garatoxigént CPAP-ra kellett cserélni. Nem engedték, hogy benyúljak hozzá, három percet lehettem mellette, azt mondták másnap reggel 9-re mehetek megint.

Bővebben...

Ők nem nyúlnak más betegéhez

Marci ajakhasadékkal (más néven nyúlajakkal) született, szerencsére a hasadékok közül a legenyhébb formával, egyoldali inkomplett ajakhasadékkal, ami azt jelenti, hogy a hasadék többnyire csak az ajakpírt érintette, illetve az ajakpír és az orr közötti területen behúzódás formájában látszott, hogy az izmok összezáródása még ott sem tökéletes. Műtétre van szükség. Egy vidéki klinikát választottunk. Az itt műtött, hasadékos gyerekek speciális helyzetben vannak. A kezelőorvosuk ugyanis az Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Klinikán dolgozik, ott viszont nincsenek megfelelő körülmények gyerekek számára, így a hasadékos gyerekeket a gyermekklinika sebészeti osztályán műtik és ápolják. Az csak a kisebbik gond, hogy mennyivel színvonalasabb állapotok vannak a viszonylag fiatal arcklinikán, mint a gyerekklinikán, a nagyobbik ez a kétlaki állapot, vagy helyesebben inkább “se ide, se oda nem tartozás”.

Bővebben...

Le a kalappal!

 Szerencsére pozitív tapasztalatom volt csak, nem is szeretnék már többet kórházba menni, úgyhogy remélem megmaradunk így.  Fül orr gégészeti osztály. Egy éjszaka, mert orrmandulaműtét volt. Én a pár hónapos kisbabámmal szintén bent voltam napközben, hogy a négy éves fiam mellett legyek, természetesen apuka is bent volt és ő aludt bent a fiammal.

 

Bővebben...

Legalább a kislányommal lehettem!

 A kisfiam már tizenkét éves, de sosem kellett kórházba mennünk szerencsére. Születésekor volt csak kórházban. Akkor nagyon nem törődtek velünk. Nagyon negatív tapasztalatokkal tértünk haza, alig vártam, hogy végre otthon lehessünk. 2011- ben született egy kislányom, aki már nagyobb fejtörést okoz elevenségével.
Viszont nagyon kellemesen csalódtam a kórházban! Most teljesen más fogadott. Nagyon segítőkészek voltak, akár az éjszaka folyamán is jöttek, ha kértük. De ettől függetlenül is ránk néztek többször is!
Később, amikor tíz hónapos lett a kislányom pár napon belül kétszer kerültünk kórházba.

Bővebben...

Zokogtam a babával a karomban

Zalán még nem volt 2 éves, amikor Janka született. Janka épp 3 hetes volt, amikor először egyedül maradtam a két pici gyerkőccel. Baleset történt, leesett a pelenkázóról. Iszonyatosan megijedtem. Nagy sérülés nem látszott rajta, a szája repedt fel, semmi több, de vigasztalhatatlanul sírt. A védőnőnket hívtam, aki megnyugtatott, kérdezte, hogy felsírt-e rögtön, és hogy azóta volt-e hányás. Szerencsére rögtön felsírt és nem is hányt, így azt javasolta, hogy azonnal induljunk el kocsival a kórházba.
A kórházban rögtön megvizsgálták, alaposan kikérdeztek, megnyugtattak, hogy jó jel a sírás, és hogy nem volt hányás, eszméletvesztés, de a biztonság kedvéért elküldtek egy koponyaröntgenre. Amíg az eredményre várakoztunk kezdtünk megnyugodni, Janka többször szopizott is, bár láthatóan fájlalta a száját. Az ultrahang eredménye lesújtott:  koponyatörése van, azonnal viszik az intenzív osztályra.

Bővebben...

Véletlenül derült ki, hogy intenzívre szállítják

 A H1N1 zárlat idején szültem. Ambuláns szülésre készültünk egy kórházban, ami arról híres, hogy a szülő nő és az újszülött igényeit valóban figyelembe veszik.
Aznap éjjel sok szülés volt, át kellett adnom a szülőszobát, így a babámmal való ismerkedés és az első szoptatás elmaradt. Ígéretet kaptam, hogy egy gyors vizsgálat után a gyerekágyas osztályon megkapom a kisfiam. Nem sejtettem, hogy bármi baj lehet, így hideg zuhanyként ért, amikor vérvételre jöttek hozzám – a gyerekem nélkül. Még jó, hogy rákérdeztem, és mellékesen kiderült, hogy a kisbabámat intenzív osztályra szállítják hamarosan.
A gyerekorvos nem engedte, hogy mellre tegyem, magamhoz öleljem, pedig annyira hittem abban, hogy egy ölelés jó hatással lehet az egyébként sem súlyos állapotára.

Bővebben...

Három nap alatt fogytam három kilót

 Szinte napra pontosan egy éve történt.
Az akkor hét hónapos Olivérnek már hónapok óta vércsíkok voltak a székletében, amin az általam jó ideje tartott teljes tejmentes diéta sem segített. Mivel nem voltam hajlandó "tápszerezni pár napig" az ekkor még kizárólag anyatejen élő gyerekemet azért, hogy meglássuk eltűnik-e a vér székletéből és mivel napok óta erőteljes hasmenéssel is küzdöttünk, a gyermek gasztroenterológus beutalt minket a megyei kórház csecsemőosztályára teljes kivizsgálás céljából. A csecsemőosztályon már a felvételkor furcsán néztek rám, amiért ragaszkodtam hozzá, hogy egy szobában lehessek a fiammal, pláne, amikor megtudták, hogy Olivér igény szerint szoptatott baba.

Bővebben...

Ágyat vetettem magunknak a földön

A kórházi ellátások idején azt láttam, ha nem állok ki vérmesen, de intelligensen  magunkért, nem léteznek a betegjogok, csupán kórházi protokoll. Bizony megtanultam nemet mondani, kérdezni és mérlegelve minden információt, saját döntéseket hozni. Akár a várandós-gondozásomról, akár a szüléseimről vagy a kórházválasztásomról, a szoptatásról, a hordozásról volt szó, érvényesítenem kellett saját akaratomat és a jogaimat. A kisgyermekkel való bánásmóddal kapcsolatban azt szűrtem le a betegség miatt kórházban eltöltött időszakok alatt, hogy nincsenek tekintettel a gyermekek lelki és fizikai szükségleteire.

Bővebben...

Miért nehezítik meg a koraszülöttek életét?

Sajnos Kristóffal, aki a 32. hétre, 1850 grammal született 1992-ben, nem volt lehetőségünk a kenguruzásra, sőt, még a szoptatás lehetőségéért is nagyon meg kellett küzdeni. Azóta is felfoghatatlan számomra, miért nehezítik meg ennyire a legtöbb kórházban a mai napig is a koraszülő anyák és koraszülött kisbabák életét - teljesen értelmetlenül. A koraszülött babának éppen annyira szüksége van az édesanyjára és az ő tejére, mint bárki másnak, sőt, még inkább!

Bővebben...

Támogatóink: