Workshopok a humánus orvoslásról.

Bővebb információk a workshop menüpontban.

FacebookTwitterGoogle BookmarksLinkedin

Három nap alatt fogytam három kilót

 Szinte napra pontosan egy éve történt.
Az akkor hét hónapos Olivérnek már hónapok óta vércsíkok voltak a székletében, amin az általam jó ideje tartott teljes tejmentes diéta sem segített. Mivel nem voltam hajlandó "tápszerezni pár napig" az ekkor még kizárólag anyatejen élő gyerekemet azért, hogy meglássuk eltűnik-e a vér székletéből és mivel napok óta erőteljes hasmenéssel is küzdöttünk, a gyermek gasztroenterológus beutalt minket a megyei kórház csecsemőosztályára teljes kivizsgálás céljából. A csecsemőosztályon már a felvételkor furcsán néztek rám, amiért ragaszkodtam hozzá, hogy egy szobában lehessek a fiammal, pláne, amikor megtudták, hogy Olivér igény szerint szoptatott baba.

Az egyik nővér azt sem átallotta mondani, hogy a gyerek emésztési zavarai annak köszönhetőek, hogy össze-vissza eszik. Sok, tudatlanságból fakadó, kioktató megjegyzést kaptam még erre vonatkozóan a bent töltött három nap alatt, de egy idő után meguntam, hogy mindegyikre riposztozzak, és a nagyobbik, huszonöt hónapos koráig szopizó makkegészséges fiam példájával rácáfoljak a hülyeségekre, inkább rájuk hagytam.
 
A  "kivizsgálás" legnehezebb része a szopott mennyiségek 24 órán keresztüli mérlegelése volt, ami egy gyakran, rövid ideig szopó, éjszaka átlag 3-4-szer ébredő baba mellett meglehetősen kimerítő. Emellett végeztek még részletes laborvizsgálatot, széklettenyésztést és korábbról volt már negatív nutritív allergia tesztünk (ebben az életkorban gyakran álnegatív!) és hasi UH-nk. Minden berzenkedésem ellenére becsülettel végigmérlegeltem 24 órát, amiből megtudtam, hogy kb. 8 dl anyatejet termel be a gyerekem egy nap alatt, és ez megfelelt az akkori testsúlyához rendelt "nagykönyvi" értéknek.
 
Két nappal később az osztályvezető főorvos jött be a szobába (miután a kezelőorvosunkat hiába kerestem) és négyszemközt (!) elmondta, hogy bár még nem áll rendelkezésükre minden eredmény, az eddigiek alapján valószínűsíthető, hogy Olivérnek táplálékallergia által kiváltott bélgyulladása van, amit az anyatejbe átjutott valamelyik allergén okoz. Mivel a leggyakoribb allergént, a tejfehérjét már kizártuk, az allergiatesztje pedig negatív lett, innentől kezdve lehetetlen megállapítani, hogy ezt mi okozza. Az egyetlen megoldás,  ha azonnal befejezzük a szoptatást és átállunk egy speciális, aminosavas tápszerre. Hozzátette, ha ez a módszer mégsem működne, akkor lehet további vizsgálatokat (pl. vastagbéltükrözés) végezni a gyereken, amelyek azonban már  invazív beavatkozásnak számítanak. A szoptatás elhagyásával kapcsolatos ellenkezésemet azzal szerelte le, hogy ennyi idősen már nem annyira fontos a babának az anyatej, és ha nem szüntetjük meg a probléma forrását, akkor később a gyerekemnek fejlődési rendellenességei, tanulási zavarai (sic!) is származhatnak ebből. Különben is Olivér már majdnem 8 hónapos, ami ugye már nagyon közel van az egy évhez és hát egy éven túl a szoptatásnak már semmi értelme sincs, ilyen esetekben az anyuka jobban ragaszkodik a szoptatáshoz, mint a baba. Mai fejemmel tudom, hogy abban a lelkiállapotomban mennyire befolyásolható voltam, és ezt szépen ki is használta a főorvos úr. Ahogy kilépett a szobából, már folytak a könnyeim, és következő nap délelőtt 10-kor óriási kővel a szívemen (akkor még azt hittem) utoljára mellre tettem Olivért.
 
2-3 óra múlva eljött az idő, hogy Olivér megkapja az első adag tápszerét. Nem kellett neki. És nem kellett neki 4-5-6 órával később sem. Nem kellett neki  cumisüvegből, pohárból, kanálból, vaníliás cukorral felturbózva, x nővértől, y nővértől, tőlem, apjától, senkitől sem. Mivel aznap kánikula volt, teljesen szomjasan 8 óra múlva nagy nehezen elfogadott 30 ml-nyit. Azt mondták nem baj, mivel itt a kórházban infúzióra tudják kötni, mielőtt kiszáradna, és hogy előbb-utóbb el fogja fogadni az anyatej helyett a tápszert.
 
Szegényem egyre nyugtalanabb lett, sírt és csak a hüvelykujját szopta teljes erőből. Persze bőgtem én is, a férjem szerint úgy néztem ki, mint egy zombi. Ekkor találták ki,  hogy biztos azért nem eszik, mert én a közelben vagyok, ezért éjszakára cseréljünk, én menjek haza a nagyobbikhoz aludni, a férjem meg maradjon a kórházban a kicsivel, mert tőle majd biztosan jobban elfogadja a tápszert. Ekkor értem el arra a pontra, hogy egy életem-egy halálom felhívom a szoptatási tanácsadómat-pszichológusomat-tündér keresztanyámat egy személyben megtestesítő  Juditot, aki egyből akcióba lendült. A szoptatási tanácsadók levelezési listáján talált egy másik tündért, dr. Sz. K-t, aki gyermekgyógyász, és kérte, hogy hívjam fel. Mindezt péntek este 9-kor....
 
Sz. doktornő véleménye egybecsengett az én anyai megérzéseimmel, vagyis, hogy nem az anyatej-megvonás az első és egyetlen megoldás. Ekkorra már mindenképpen szabadulni akartam ebből a helyzetből, ahol 3 nap alatt fogytam 3 kilót és úy éreztem, hogy lassan kezdek bedilizni. Sz. doktornő segítségével, aki elintézett nekünk egy gasztoenterológiai konzultációt a Bethesda Kórházban, illetve arra való tekintettel, hogy Olivér általános állapota jó volt, egy forró júniusi péntek estén, 10 órakor saját felelősségre - persze egy kiadós szopizás után - elhagytuk a kórházat. Az ügyeletes nővérek úgy néztek rám, mintha megbolondultam volna, ugyanakkor biztos meg is könnyebbültek, hogy végre elhúzott onnan az idegesítő anyuka, aki mindig kérdez, mindent tudni akar a gyereke állapotáról és megkérdőjelezi az egészségügyi személyzet amúgy megkérdőjelezhetetlen felsőbbrendűségét és tévedhetetlenségét.
 
Azt már csak utólag tudtam meg, hogy Olivér helyi kezelőorvosa abszolút a mi pártunkon állt, ezért is "engedett el" minket olyan könnyen akkor este. Egyszerűen csak nem mert szembemenni a főnökével, a főorvossal, mert a hierarchia az hierarchia. Nem volt véletlen, hogy nem ő jött be a szobánkba közölni a nemlétező alternatívákat, hanem személyesen a főorvos úr. És hogy az osztályvezető főorvos csak a szakmai protokollt követte-e, elavultak voltak a nézetei a csecsemőtáplálást és az anyatej fontosságát illetően vagy "konferenciára mehetett", ha sok aminosavas tápszert (egy doboz fogyasztói ára kb. 20 000 Ft) ír fel? Ez már sosem fog kiderülni.
 
Mindenesetre nem sűrűn szállnak szembe vele és kollégáival a beteg gyerekek szülei a törvényben foglalt jogaik érvényesítése érdekében. Ez látszik abból, hogy biztos forrásból értesülve büszkén jelenthetem ki, hogy a megyei kórház csecsemőosztályán 2012 júniusában elnyertem a "Hónap legproblémásabb anyukája" címet.
 
És hogy mi lett Olivérrel? A tej-, tojás- és szója-  és olajos mag mentes anyai és babai diéta, plusz a bélflóra visszapótlása probiotikummal teljesen megszüntette a panaszokat. Olivér most 19 hónapos, sokat szopizó, iszonyatosan mozgékony, tanulékony imádnivaló kis falat, aki már eszik tejterméket is minden probléma nélkül, és a holnapi bethesdás kontrollon talán már a szóját is  engedélyezik visszavezetni az étrendbe. ;)
 
A tanulság? Hallgass az anyai megérzéseidre, állj ki a jogaidért, mert megkérdőjelezni a hatalmasokat és találj magadnak egy tapasztalt tanácsadót!

 
Orsi

Utóirat: A napokban történt. Olivér bemegy a franciaágyra, a szokásos szopizóhelyünkre, én onnan kiabál, hogy "Anya, cici!", mire én: "Jól van, megyek már.", mire ő: "Jeeeee!" (és a kis kezeit ökölbe szorítva ujjong). Hát ezért megérte végigküzdeni a kezdeteket. 

 

 

Támogatóink: